Október 26-án író-olvasó találkozón voltam a fent említett iskolában. Nyugodtan mondhatom, ennyit még nem foglalkoztak a meséimmel egyszerre ezen a bolygón. Szivárvány lovagot játszottak, rajzoltak, olvastak egész nap. Móricz Andrea tanító néni szerint, aki szerintem nagyon ért a hivatásához, igencsak jól érezték magukat a gyerekek. Nekem is jól esett látni a lelkes arcokat, az okos szemeket. Mindig meglepődöm a gyerekek bölcseségén. Köszönöm az élményt!
Jókedvű másodikosok. Mennyi szép kislány és fess fiú!
Megy a dedikálás. A nagy zé betű írását megint elfelejtettem. Szegény Zsuzsikák.
Sok kis lelkes olvasó, háttérben az őszülő lovaggal.
Minden Szivárvány lovagról szólt. Takács János illusztrátor barátom is büszke lehet magára. Meg a gyerekekre.
Mesét játszanak. Hogy csillog a szemük! Ilyenkor érzem, hogy nem hiába írogatom a történeteimet.
A játék egész nap tartott. Lent a Könyvmolyok Klubjának tagjai, amit Szivárvány lovag oklevele tanusít azzal az állítással, hogy lelkesen olvasták a történeteit. Meg én is aláírtam mindet.
